Idén 25. éve, hogy 1989. augusztus 19-én a Fertő-tó mellett úgynevezett páneurópai pikniket rendeztek, s az ebből az alkalomból ideiglenesen megnyitott osztrák-magyar határon több száz NDK-állampolgár jutott át Ausztriába. Egy hónappal később, szeptember 11-én hivatalosan is megnyílt a magyar határ a nyugatra távozni szándékozó keletnémet állampolgárok előtt.
Előzmény
1989. május 2-án a magyar-osztrák határon megkezdődött a műszaki határzár, az ún. vasfüggöny lebontása, ezt követően több száz keletnémet állampolgár szökött át a zöld határon Ausztriába, majd onnan Nyugat-Németországba. A vasfüggöny egy olyan kerítésrendszer volt, amely észak-dél irányban vágta ketté Európát.
A Páneurópai Piknik
A Páneurópai Piknik, egy osztrák-magyar határ menti baráti találkozó gondolata a debreceni Mészáros Ferenc fejében fogant 1989 júniusában, a Habsburg Ottó debreceni előadását követő vacsorán. Ezen a rendezvényen törte át az osztrák- magyar államhatáron álló "vasfüggöny" kapuját több száz NDK-s állampolgár, hogy szabad földre jutva továbbutazhassanak az NSZK-ba. A rendezvény azért került be a világsajtóba, mert az ideiglenes határnyitást kihasználva több száz keletnémet állampolgár rohant át Ausztriába, hogy onnan a "másik" Németországba távozzon. A határőrök tanácstalanok voltak, mivel a határnyitás nem az NDK-sok kiengedésére szolgált, így sem azok megállítására, sem átengedésére nem kaptak utasítást. Végül a helyi parancsnok - a váratlan helyzetben nem kevés bátorsággal - megtiltotta az akkor még érvényben lévő fegyverhasználatot, s így a felszabadult ünneplés nem fordult tragédiába.
Lobenwein Tamás visszaemlékezése:
Fotóriporterként mentem ki a helyszínre. Az volt a feladatom, hogy lefényképezzem, amint a delegáció megérkezik Szentmargitbánya főterére. Úgy terveztem, a határon várom az érkezésüket. Fél három körül még csak két-három osztrák bóklászott ott, a többiek a falu főterén gyülekeztek. Volt egy olyan érzésem, hogy mégiscsak vissza kellene menni a határra, hátha közben megérkezik a delegáció. Az pedig nagyon kínos, ha "lecsúszik" az ember az eseményről. Mire visszaértem, óriási tömeg gyűlt össze a határ mindkét oldalán. Készítettem néhány felvételt, de még mindig nem gondoltam semmi különösre. Egyszer csak üvöltést hallottam, abban a pillanatban a magyar oldalon nekifeszültek a kapunak, a zsanér reccsent és kinyílt a jobb oldali kapuszárny. Még gondoltam is magamban: miért kell ilyen otrombán viselkedni a magyaroknak, amikor úgyis mindenki átjöhet ezen a határon? Akkor döbbentem csak rá, hogy ezek keletnémetek, amikor láttam a szomorú, elgyötört arcokat. Szívszorító élmény volt. A legemlékezetesebb talán éppen az, amikor egy menekülő anya öléből kiesett a gyermeke, a magyar határőr pedig felvette és odavitte hozzá. Az áttörés pillanatok alatt játszódott le, de úgy tűnt, a katonák tudomásul vették a helyzetet, mert utána még órák múlva is simán átjöhettek az emberek.
Magyar Hírlap, 1989. augusztus 22.:
Osztrák források szerint hatszáznál több NDK-állampolgár jutott át a magyar-osztrák határon szombaton, a Páneurópai Piknik alkalmával megnyitott szakaszon, és még vasárnap és hétfőn is mintegy 700-as távoztak Nyugatra a lebontott vasfüggöny helyén át. A bécsi NSZK-nagykövet, Dietrich Graf von Brühl az osztrák tévéhíradóban közölte: vasárnap további 180 keletnémet jelentkezett náluk. Ennél azonban valószínűleg jóval többen jutottak át aznap is, mivel nem kevesen eleve továbbutaznak a szövetségi köztársaságba (...) Burgenlandi jelentés szerint tegnapra virradóan Kismarton (Eisenstadt) térségében 160 keletnémet jutott át a magyar-osztrák zöldhatáron. Ellátásukra az Osztrák Vöröskereszt a tartomány határ menti településein sátrakat, tábori konyhákat állított föl.